Egzotikus állatok tartása kapcsán felmerülő gyakori problémák
Általánosságban elmondható, hogy az egzotikus állatok megbetegedéseinek nagy részéért tartástechnológiai hibák, hiányosságok a felelősek. Így könnyen belátható, hogy ha a tartáskörülményeket optimalizáljuk, sok-sok betegséget meg tudunk előzni. Kisállat vásárlása előtt érdemes alaposan tájékozódni a fajnak megfelelő tartáskövetelményekről, a szükséges felszerelést előre be kell szerezni, a kis kedvencet ellenőrzött helyről, megbízható tenyésztőtől érdemes elhozni. Az állatorvosnál érdeklődhetünk a buktatókról, szükséges oltásokról, gyakori egészségügyi problémákról.
Érdemes a döntést alaposan mérlegelni, mert annak ellenére, hogy nagyon megtetszik egy faj előfordulhat, hogy mégsem való nekünk igazán.
Nyulak, kisemlősök
A kedvtelésből tartott rágcsálók a lágybélsárevés bizonyos fokán állnak, mely takarmányozásukat alapvetően meghatározza, ám ennek mértéke fajonként eltérő. A nyúlnál, tengerimalacnál ez kifejezett, az egérféléknél, hörcsögöknél, patkányoknál kisebb jelentőséggel bír. Voltaképpen itt arról van szó, hogy az állat kétféle: egy lágy és egy normális bélsarat ürít. Előbbit a végbélnyílásról még egyszer felveszi, így hasznosítva a vastagbélben élő mikroflóra által termelt vitaminokat, amik a vastag- és végbélben már nem képesek felszívódni. Normális körülmények között a tulajdonos a lágy bélsárral nem találkozik, mert az egészséges állatok azt a végbélnyílásról azonnal felveszik.
Másik jellegzetesség rágcsálók körében a fogak folytonos növekedése – ez a metsző- és zápfogakra egyaránt igaz. Ha a fogak elhelyezkedése, növekedési iránya (tudományos néven okklúziója) a szájüregben megfelelő és az állat kellő mennyiségű rostdús takarmányt kap, esetleg a takarmányozást fogkoptatókkal egészítjük ki nem lesz gond a fogtúlnövekedéssel. Ám ha a fogat nem megfelelő szögben találkoznak, és a szinte folyamatos rágcsálás során a megfelelő párok nem képesek egymást koptatni.
