A csontetetés kapcsán felmerülő egészségügyi kockázatokról
A mai napig számos olyan elképzelés forog a köztudatban, amivel állatainknak nem hogy nem segítünk, de ártani is tudunk, mint például hogy a nyúl egyen káposztát, a kutya meg csontot.
A kutya a háziasítását követően számos evolúciós változáson ment keresztül, így a farkashoz képest például sokkal jobban emészti a növényi szénhidrátot, de sajnálatos módon a csontetetésre kedvezőtlenül reagál. A közvélekedéssel ellentétben a kutya nem képes a csontokat teljes mértékben megemészteni.
Egyik lehetséges és igen gyakori probléma, hogy a megetetett csont felsérti a tápcsatornát, a szájüregtől kiindulva akár a végbélig bárhol. Ez főként szilánkosan törő szárnyas csontok, csigolyacsontok, csöves csontok esetében jelent kockázatot. Legrosszabb esetben a csontszilánk perforálhatja a nyelőcsövet, beleket, így a gyomor-béltartalom a testüregbe juthat súlyos gyulladást okozva.
A nagyméretű csontdarabok elakadhatnak, a beleket elzárhatják, súlyos vérkeringési rendellenességet, puffadást, hányást, előrehaladott esetben bélelhatást, perforációt okozva.
Nagyon gyakori, főleg idősödő kutyákban, hogy az emészthetetlen csonttörmelékek a belekben összeállnak, felhalmozódnak, és szorulásos tünetekhez vezetnek.
Vissza