A csontetetés kapcsán felmerülő egészségügyi kockázatokról

A mai napig számos olyan elképzelés forog a köztudatban, amivel állatainknak nem hogy nem segítünk, de ártani is tudunk, mint például hogy a nyúl egyen káposztát, a kutya meg csontot.

A kutya a háziasítását követően számos evolúciós változáson ment keresztül, így a farkashoz képest például sokkal jobban emészti a növényi szénhidrátot, de sajnálatos módon a csontetetésre kedvezőtlenül reagál. A közvélekedéssel ellentétben a kutya nem képes a csontokat teljes mértékben megemészteni.

Egyik lehetséges és igen gyakori probléma, hogy a megetetett csont felsérti a tápcsatornát, a szájüregtől kiindulva akár a végbélig bárhol. Ez főként szilánkosan törő szárnyas csontok, csigolyacsontok, csöves csontok esetében jelent kockázatot. Legrosszabb esetben a csontszilánk perforálhatja a nyelőcsövet, beleket, így a gyomor-béltartalom a testüregbe juthat súlyos gyulladást okozva.

A nagyméretű csontdarabok elakadhatnak, a beleket elzárhatják, súlyos vérkeringési rendellenességet, puffadást, hányást, előrehaladott esetben bélelhatást, perforációt okozva.

Nagyon gyakori, főleg idősödő kutyákban, hogy az emészthetetlen csonttörmelékek a belekben összeállnak, felhalmozódnak, és szorulásos tünetekhez vezetnek.

Két legutóbbi, csontetetéssel összefüggő bántalommal hozzánk kerülő páciensünket szeretném bemutatni.

Füles, a 8 éves magyar vizsla szuka sertés csöves csontot kapott, ami a rágcsálás közben hosszant kettérepedt, és a bal alsó fogívre rászorult, a fogínyt felsértette. A betegnek ez nagy fájdalmat okozott, száját sem tudta rendesen becsukni. Az idegentestet bódításban tudtuk eltávolítani.

Cézár, a 3,5 éves amerikai staffordshire terrier kan rendszeresen fogyasztott csontot, főleg farhátat és sertéscsontokat. A tulajdonos egyik este bágyadtságot, letargiát észlelt nála, állapota változó volt: hol jobb, hol rosszabb, később öklendezett is. A rendelőben vért vettünk, röntgen-és ultrahangvizsgálatot végeztünk, így állapítottuk meg a bélelzáródást. A műtét során a vakbélből egy csontkemény, elakadt konglomerátumot távolítottunk el.

Ők már jól vannak. Azonban sok kellemetlenségtől megkímélhetik a gazdik állataikat, önmagukat és pénztárcájukat, ha kerülik a csontetetést, és a fogkövesség megelőzésére inkább emészthető rágcsálnivalókat kínálnak a kis kedvenceknek.

Vissza